Hát, igen. Ez bizony rettentő kínos. A 2/3-os párt köztársasági elnöke plágiumgyanúban. És a gyanú kellően megalapozott ahhoz, hogy egy bizottság el kezdje vizsgálni. Holnap eredmény. Várjuk.

Először is, rendkívül örvendetes, hogy a bizottság egyáltalán felállt és megkezdte a munkáját. Magyarországon örülni kell annak, hogy egy magas rangú közszereplővel kapcsolatos vádat nem tussolnak el és halogatják a lépéseket egymásra hárítva a felelősséget a különböző szervek egészen addig, amíg a közvélemény el nem felejti az egészet.

Másodszor, a bizottság valószínűleg megfosztja Schmitt Pált a doktorijától. Számomra ennek ellenkezője lenne a meglepő, de leszögezem, hogy bízom a szakmai testület ítéletében, akkor is, ha azt állapítja meg, hogy nem történt plagizálás. A tudományos életben jobban adnak a saját hitelükre és szakmai hírnevükre az emberek annál, hogy politikai állásfoglalás szülessen. Gondoljunk pl. arra, hogy ha nem is értünk egyet azzal, hogy volt párttagok legyenek alkotmánybírók, nem merült még fel, hogy az alkotmánybíróság szakmailag nem megalapozott döntést hozott volna, ezt jobbról-balról elismerik.

Ha valóban beigazolódik a plágiumgyanú, az egy vízválasztó, ha úgy tetszik próba. A Fideszben eddig nem álltak ki a botrányba keveredett tagok mellett. Ez egyébként visszatartó erő is, nem érdemes kockáztatni, mert ha kiderül, lemondatják az illetőt. Viszont nem is keveredett még ilyen szintű figura botrányba. Ha a Fidesz megkérdőjelezi a szakmai testület állásfoglalását, vagy annak ellenére kitart az elnök mellett, az azt jelenti, hogy onnantól nem különbek a börtönfrakció ártatlanságában töretlenül bízó és az igazságszolgáltatás pártatlanságát megkérdőjelező szociknál. És ez morális erodálódáshoz vezet óhatatlanul. Persze a legtisztább az lenne, ha Schmitt önként mondana le, a Fidesz véleményétől függetlenül. De ne legyenek illúzióink, ez nem egyszemélyes döntés lesz.