VálasztóPolgár

A tegnapi nap nem ígérkezett különlegesnek, mégis az lett. Nem emlékszem, mikor fordult velem elő ilyen utoljára (talán soha), de egyetértettem Gyurcsánnyal. A minap ezt találta mondani mindenki Fletója: "Az oktatást, a kultúrát, a művészetet fel kell emelni, és ez csak több pénzzel lehetséges." Csak azt tudnám, hogy ez miért most jut eszébe, miért nem akkor, amikor kormányon volt? Persze lehet, hogy a több pénzen több tandíjat ért, de ne legyünk rosszindulatúak.

Nem csak azért tartom érdemesnek megállni ennél a mondatnál, mert véletlenül Gyurcsánytól hangzott el és mert véletlenül én is így gondolom. Azt látjuk, hogy azok az országok tudnak sikeresek lenni gazdaságilag most, amelyek igen komoly elhatározással, rengeteg befektetett energiával (=pénz) erős oktatási rendszert építettek ki minden szinten. Talán egyedül Kínára nem igaz ez, hiszen ott a kihasználatlan erőforrások bősége adja még mindig az üzemanyagot, de azért Kína is elhatározta, hogy oktatásban (is) lekörözi a világot. Nem lennék meglepve, ha néhány év múlva megtanulnánk a Tsing Hua University vagy a Peking University nevét. De Kína csak zárójel, nekünk nem ők a példa. Nézzük meg Finnországot, Dániát, Japánt, mint klasszikus példákat az oktatásra odafigyelő országokra. Az utóbbi években talán leginkább Dél-Korea produkált ugrásszerű fejlődést hasonló stratégiával. A Daewoo-t még olcsó távol-keleti utánzatnak tartottuk, talán még a KIA-t is, de a Samsung, az LG, a Hyundai már rég nem azok, hanem világszinten is top cégek. És Magyarország örül, hogy idejön a Hankook gyártani. Vajon mikor fog Dél-Korea örülni, hogy egy magyar cég velük végezteti a rabszolgamunkát, környezetet nem kímélve? Vagy mikor fog tudni egy hozzám hasonló átlagos dél-koreai fickó kapásból felsorolni öt magyar céget?

Miért beszélek erről? Úgy tűnik mindenki tudja, hogy nyersanyag híján, kicsi országunk egyetlen esélye a szürkeállomány. Viszont aki kormányra kerül, mintha amnéziában szenvedne, elfelejti ezt. Aztán ellenzékben újra eszébe jut. Igen, ha valaki az oktatásba fektet pénzt, az nem holnap térül meg. Ahhoz fel kell nőnie egy generációnak. A választás előtt osztott gulyásleves, sokkal gyorsabban megtérülő pénz. Nem csoda, hogy egyetlen kormányt sem láttam még hosszútávon gondolkodni. Hiszen nem húsz év múlva lesznek választások. Így maradunk stratégia nélkül, és ha van is egy kis pénz, azt gyorsan feléljük, mert a jólét az most fontos, nem holnap. Kit érdekel, mi lesz kormányváltás után? Mindig lehet majd azt mondani, hogy az előző kormány hibája, ha valami rosszul működik.

Abban reménykedtem, hogy a 2/3-os többséget, és a többi párt esélytelenségét arra fogják használni, hogy hosszú távú céloknak rendelik alá végre a kormányzást, és megteremtik azt a társadalmi szintű elhatározást, ami fenti országokban megtörtént. Nem látszik, hogy valóban így lenne. Különben több pénzt találnánk az oktatásban, a népegészségügyben és a népesedéspolitikában olyan stratégiai és hosszútávú tervek megvalósítására, amelyek mellett ott van egy kritikus tömeg támogatottsága. A 2/3 erre lenne egy nagy lehetőség, hiszen van cselekvőképesség is, a népszerűségi mutatókra sem kell érzékenyen figyelni, és van támogatói bázis is a tervekhez (korábban bármi volt, legfeljebb a fél ország támogatta). Ahogy az új oktatási törvény tervezete áll, nemhogy társadalmi, de párton belüli konszenzus sincs körülötte. Pedig lehet akár a legjobb terv is, ami elképzelhető, ha nem hisszük el, hogy működik, soha nem lesz belőle semmi.

Egyébként optimista vagyok, továbbra sem reménytelen a helyzet, soha nem késő. Persze minél később, annál nehezebb. Akár a mostani kormány is alkothat valami jót, és a felhatalmazásukhoz méltóan nagyot. Én tényleg drukkolok nekik.