Most nem tehetek mást, mint kíváncsian várom, hogy mi fog kisülni ebből a káoszból a következő pár hónapban. Minden jel arra utal, hogy a helyzet éles, lehet, hogy sok szempontból sorsdöntő. Meg se próbálom már követni, hogy ki kinek irogat leveleket és milyen követelésekkel, meg ki kinek mit nyilatkozik Magyarországról, a kormányról meg a demokráciáról. Miközben tart az elégedetlenség az egyik oldalról, az éles kritikák Európából, közben indulnak partizán módra a kormány melletti szimpátiamozgalmak is. Mi kell még? Nagy átrendeződésre számítok a közeljövőben. Itt valaki bukni fog. Kérdés ki és mekkorát.
Az Európai össztűz Magyarországra ugyanakkor eltúlzott. Nem a valódi kifogásokról beszélnek, ráadásul minden kritika és hírverés jól jön, ami a mi pozíciónkat gyengíti a közelgő hiteltárgyalásokon. Ahol egyébként is mi lennénk a kiszolgáltatottabb fél. Azért hozzá kell tenni, hogy hagyott támadási felületet a kormány, óvatosabb is lehetett volna.
Érdekes egyébként megjegyezni, hogy a kormányoldal most abban volt ügyetlen (nem kicsit) külföldön, amiben itthon példátlanul sikeresek: kiépíteni egy szövetségesi rendszert, a kicsit eltérő gondolkodásúakkal megtalálni a közös pontokat és egy csónakba szállni. Így lett itthon a Fidesz a jobboldal egészét felölelő szövetségi rendszer. Európának most a csak kicsit másképp gondolkodó része is ki van élezve ellenünk, a legközelebbi szövetségesek is hallgatnak. Akiknek fájt a bankadó meg a telekomadó ügyesebben találtak barátokat. A birodalom visszavág.
