Igazán nem tudom mennyire üti meg az újságírók ingerküszöbét a hír, hogy 2016-ra akarják kitolni az új Alkotmányban rögzített, híres-hírhedt adósságkorlátozó szabályt. Nálam viszont ezzel a húzással a kormány nemcsak megugrotta az ingerküszöböt, de új egyéni csúcsot is állított fel.
Arrogáns: Hozunk egy szabályt, ami alól mi ugyan kibújunk, de minden követlező kormány kezét megkötjük.
Dilettáns: Most akkor jó szabály az adóságplafon, vagy nem jó? Ha nem jó, akkor vegyük ki az Alkotmányból! Ha meg jó, akkor már most is jó, nem? Értem én, hogy változnak az idők, de milyen maja naptárban van megírva, hogy 2016. a szent dátum, amikortól életbe lép egy új gazdasági világrend, amiben már üdvös lesz az, ami most még hülyeség?
Hiteltelen: Bizony, sokan azért szavaztak a Fideszre, mert azt mondták, helyreállítják a rendet, miszerint a törvény mindenkire vonatkozik. Egyetértettünk. És most a törvényalkotó csak másokra vonatkozó szabályt hoz.
Hiba: Politikai és vezetéselméleti hiba. Egy politikusnak a hitele a vagyona. Egy politikusnak, aki vezető pozícióba kerül, hiteles vezetőnek kell lennie. Hiteles egy olyan vezető, aki nem tartja magát saját szabályaihoz? Ez olyan, mint amikor a minden szünetben az udvaron dohányzó tanár tart prevenciós órát. Még ha értelmeset is mond, senki nem hisz neki. A hiteles vezető nemcsak azért hiteles, mert nem hazudik (1. lecke, Fletó már itt elhasalt), hanem mert maga mutat példát, és nemcsak beszél, hanem megvalósítja, amit vall. Ehhez bizony alázat kell.
Kell egy bölcsesség ahhoz, hogy az ember belássa, hogy a szabályokat akkor is érdemes betartani, ha maga írja azokat. Nem vezet jóra, ha valakinek nagyobb hatalom adatik, mint amekkora alázattal rendelkezik.
