A múlt évi választások óta most történt talán az első olyan esemény, ami felkavarja az állóvizet a magyar pártpolitikai palettán. Azt kell mondanom, Gyurcsány jókor, jó érzékkel és ügyesen lépett le az MSZP-ből. Így mindenkinek jobb lesz. Az MSZP-nek így könnyebb lesz szembenézni a Gyurcsány fémjelezte korszakkal, és végre talán túlléphet rajta. Nem látszik viszont, hogy kik lesznek a jövő MSZP-jének meghatározó alakjai. Bármit is gondoljunk Gyurcsányról, be kell látnunk, hogy mint politikus a legtehetségesebb az MSZP 60 évnél fiatalabb generációjából. Ő volt az egyetlen, aki képes volt erős hátországot építeni magának, kézben tartani és mozgatni a szálakat. Még lemondásakor is sikerült elérnie, hogy jó barátja legyen az utódja. Az MSZP szempontjából az a kérdés, hogy lesznek-e olyanok, akik fel tudják építeni a Gyurcsány nélküli párt új arculatát. Nekik ez a szakadás vagy a tényleges megújulás kiindulópontja, vagy a lassú erodálódás egy látványos állomása. Hogy melyik, az csak később fog eldőlni.

 

Egy új arculatra Gyurcsánynak is szüksége van. A következő választásokig még van több mint két éve arra, hogy ezt kialakítsa. Az ő legnagyobb politikai tőkéje, hogy egyszer már legyőzte Orbán Viktort. Kérdés, hogy milyen lesz a kormány megítélése, de egy kormányellenes hangulatban ebből lehet tőkét kovácsolni. Az pedig, hogy saját frakciót is sikerült összehozni, egyből olyan erővé teszi az új pártot, amivel számolni kell. Ott van viszont Őszöd, és ott van egy kudarcos kormányzás. Józan ésszel azt mondanám, hogy ezek után Gyurcsánynak nincs visszaút. Persze azt se hittük volna 95-ben, hogy Bokros Lajos végül az MDF miniszterelnök-jelöltje lesz, szóval semmin nem szabad meglepődni. Mindenesetre kíváncsi leszek az első olyan közvéleménykutatásra, amiben a DK is szerepel.