A kedvezményes végtörlesztés - nem véletlenül - elég nagy port kavart az elmúlt hetekben. Egyes jogászok szerint a törvény eleve hamvába holt, előbb-utóbb úgyis elkaszálják. Nem tudom, meglátjuk. Nem is ez most a fontos.
Mi történik? A kormány rúg egyet a bankokba. Hogy mekkorát, azt még senki nem tudja, mindenesetre veszik a bátorságot és beléjük rúgnak egyet. Nem, nem sajnáljuk a bankokat, eleget és olykor arcátlanul szipolyoznak minket, ők még soha nem jártak rosszul. Mégis bátorság beléjük törölni a lábunkat, hiszen lássuk be, a tőkeerős nemzetközi bankokra nagyobb szükségünk van nekünk, mint nekik ránk. Pontosabban egészséges esetben mindenki jól jár: a bank profitot termel, a gazdaság fejlődik (beruházások, hitelek). Kérdezem én: ha már úgy dönt a kormány, hogy rúgjunk egyet a bankokba, akkor miért nem olyan módon tesszük ezt, hogy a legrosszabb helyzetben lévőkön segítsünk? Azokon, akik nemhogy egy összegben törleszteni, de a havi részletet fizetni sem tudják. Még a bankok is szívesebben vennék (ha nem is örülnének), hiszen megszabadulnának a számukra problémás ügyfeleiktől. A kormány kommunikációjában mégis igyekszik szociális intézkedésként beállítani dolgot, de azért eléggé kilóg a lóláb.
Akkor mégis mire jó ez az egész? Mivel nem hisszük el, hogy ez szociális intézkedés, mást meg nem mondanak, nem tudjuk, csak sejthetjük. A kormány azt a réteget célozza, aki jól keres, mégse fogyaszt, mert magas a törlesztője. Ezért ha törlesztés után marad is pénze, inkább megtakarít, felkészülve az újabb árfolyamhorrorra. Megtakarításból viszont nem élénkül a gazdaság. Ha megszabadul a hitelétől ez a réteg, valószínűleg elkezd többet fogyasztani, ezzel elősegítve a gazdaság várva várt beindulását. Én ezt olvasom a sorok között, és nem irigylem a kormányszóvivőt. Ez alighanem egy újabb Matolcsy-féle gazdaságélénkítő kísérlet, mégis szociális köntösben kell eladni. Aztán majd kiderül, hogy megéri-e rugdosni a bankokat.
