Aki Magyarországon él, tudja: az adórendszeren van mit újragondolni. Ahol diplomás emberek tanácstalanul néznek farkasszemet az adóbevalláson szereplő sok ezer rubrikával, és ahol épp ezért adószakértők tömegei élnek meg ebből a tanácstalanságból, ahol adóoptimalizálással csodákat lehet elérni, ott már csak jobb jöhet. Ezt gondoltuk az elmúlt években is, aztán az aktuális kormány erre mindig rácáfolt.
Az Orbán-kormány végre radikális egyszerűsítést, söralátétnyi adóbevallást ígért. Aligha volt, aki nem értett egyet a törekvéssel. Lett is egykulcsos SZJA, egyszerű, arányos, igazságos - mondják. Egy kicsi tévedés van a dologban. Az arányosság ugyanis vitatható, így az igazságosság is. Nem arra gondolok, hogy nem az keres kétszer annyit, aki kétszer annyit dolgozik, ezzel már megtanultunk együttélni. A rendszer alapfeltevése viszont, hogy aki kétszer annyit keres, az kétszer jobban él. Ez logikusan is hangzik, de nincs így. Van ugyanis a puszta létnek egy alapköltsége. Nevezzük létminimumnak: elfogadható helyen lakom, tudom fizetni a rezsit, elfogadható minőségű ruhát tudok venni magamnak, elfogadható minőségű ételt eszem (legalább napi egyszer meleget), közlekedek (kifizetem a bérletem, netán fenntartok egy autót). Ez még nem jólét, ez a lét. Ami efölött van, azt nevezhetjük csak jólétnek.
Hogy mit jelent az elfogadható lakás vagy az elfogadható minőségű étel, arról lehet vitatkozni. Szerintem ez a létminimum kb. 100e Ft/fő/hó. Nettó. Úgy is mondhatom, hogy aki ennyit, vagy ennél kevesebbet keres, annak nincs mozgástere, az nem tudja eldönteni, hogy mire költse a pénzét, mert a létét finanszírozza belőle (hogy vagy cipőt veszek vagy a számlákat fizetem be, az nem igazán döntés).
A példa kedvéért számoljunk ezzel a 100e Ft-tal. Azt állítom, hogy aki 200 000-et keres, az kétszer olyan jól él, mint aki 150 000-et. Mert neki 100 000Ft-ja van, amit arra költ, amire akar (jobb lakás, minőségibb étel, márkás ruha, vagy épp megtakarítás, ízlés szerint), míg a másiknak csak 50 000. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor aki kétszer olyan jól él, nem fizet kétszer annyi adót. A példában pl. csak 33%-kal fizet többet.
Egyébként az adórendszer is tudja ezt. Ezért találták ki az adójóváírást. Kb. 120 000 Ft-ig kevesebb adót kellett fizetni. Persze bonyolította is a rendszert.
Ez a jelenség magas jövedelmeknél elhanyagolható. Szerintem ezért nem is érzik át a döntéshozók. Aki 2 milliót keres, az 1,9-cel gazdálkodik, aki 1 milliót, az 0,9-cel. Ez már tényleg közel van a kétszereshez.
Most viszont egykulcsos adó van és kész. A kormány saját magának csinált presztízskérdést abból, hogy kitart-e az egy kulcs mellett. Teljesen feleslegesen. Senki nem vitatja, hogy bizonyos helyzetben indokolt lehet ennek a megváltoztatása. Nem lenne feltétlenül meghátrálás. A kormány a kommunikációjában viszont már annyira elkötelezta magát, hogy megengedhetetlen presztízsveszteség lenne visszakozni. Ugye, amikor a hülyeség kitartással párosul. A legújabb hírek szerint máris toldozgatják az "egyszerű adórendszert", mert úgy tűnik mégsem olyan igazságos. Van akinek lesz szuperbruttó, van akinek nem. Lényeg, hogy ne legyen túl bonyolult. Hogy akkor is egykulcsosnak kell hívni, amikor már valójában nem az, na az a kormányzati kommunikáció presztízsadója.
Egyébként lenne egy javaslatom a kormánynak, ha már beragadt az egykulcsos adórendszerben. Csökkentsük az adóalapot a létminimummal. Vagy az egyszerűség kedvéért a minimálbérrel. Így tényleg csak a jólétünk után adóznánk, és maradhatna is az egy kulcs. Akár még magasabb is lehetne az a kulcs. A minimálbéres is boldog, a miniszter sem hazudik, kompenzálni sem kell.
